Ha mi nem meséljük el a saját történeteinket, ki tenné meg helyettünk? – Káel Csaba a Mandinernek

Magyar mozgókép fesztiválra válaszul Magyar filmszemle, a „rendszeren” belül és kívül készült filmek darab- és nézőszámainak méricskélése – jót tesz mindez a magyar filmnek?
A magyar filmnek az teszi a legjobbat, ha minél több és jobb mozgókép készül, beleértve az összes műfajt, természetesen a televíziós sorozatokat is. Az talán kevésbé pozitív dolog, hogy a sajtó felkapott félrevezető következtetéseket szubjektív számítások alapján, jelentős dolgokat kihagyva például a nézettségi adatokra vonatkozó összesítésekből. De lelkük rajta, én nem szeretnék beszállni a számháborúba.

Vagyis nem igaz az az állítás, hogy 2024-ben több független játékfilm készült Magyarországon, mint állami támogatású, és néhány tízezer fővel többen is voltak rájuk kíváncsiak?
A hergelésre kétségtelenül alkalmasak az ilyen megállapítások, kár, hogy általában tele vannak részigazságokkal és csúsztatásokkal. Először is: mit jelent az, hogy független film? Magyarországon régóta úgy működik a támogatási rendszer, hogy a nálunk forgó produkciók, a hazaiak és a külföldiek egyaránt, közvetett állami támogatásként, adó-visszatérítés formájában visszaigényelhetik a gyártási költségeik harminc százalékát. A többség él is ezzel a lehetőséggel, az elenyésző kisebbség nem; ha szigorúan vesszük, csak utóbbiak tartoznak a független kategóriába. Az szintén kérdés, mit tekintünk játékfilmnek. A nem mozis forgalmazásra, hanem eleve televízióra szánt dramatikus alkotások, amelyekből ugyancsak készül évente jó néhány a Nemzeti Filmintézet támogatásával, nem azok? Hogy azokat hányan látták, nem számít? Az is elég érdekes, hogy a Semmelweis valahogy kimaradt a nagy számolásokból. Igaz, hogy 2023 legvégén volt a premierje, de a háromszázötvenezer nézőjéből kétszázezret tavaly szerzett. Mindehhez még hozzáteszem, hogy akármilyen furán hangzik is a 21. században, a mozis nézőszámokat nem lehet pontosan tudni. A mozik egy része nem vezet naprakész kimutatást, már régóta próbálunk tárgyalni velük a rendszer finomításáról. Ezek talán rávilágítanak arra, mire gondoltam a csúsztatásokkal és részigazságokkal.

Kétségtelenül. Az viszont tény, hogy Herendi Gábor Futni mentem című alkotására november óta több mint félmillióan váltottak jegyet. A forgatókönyvet a filmintézet annak idején nem tartotta alkalmasnak a fejlesztésre; ilyenkor nem fogják kicsit a fejüket? 
Nem, mert az akkori ismereteink birtokában helyesen döntöttünk. A filmintézet több körben is támogatta a forgatókönyv fejlesztését, de az a forgatókönyv-verzió, amelyből végül elkészült a Futni mentem, nem járt nála. Vagyis az alkotók maguk sem tartották eléggé jónak a korábbi verziókat, és alaposan átírták. De nem csak ez volt az elutasítás oka.